Festőművész menü
Alapítvány menü

Bejegyzés | 2010. 09. 26. | Az életmű feldolgozása

Gondolatfelvetések

Válogatás Fischer Ernő gondolatfelvetései, filozófiai – esztétikai kézirat-töredékei, kiállításokon mondott megnyitó beszédeiből.

Bevezetés az „értékek” megismerésébe a műalkotásban

Hogyan jelenik meg az érték szférája. Valahol és valahogy meg kell „fogni” fogalmazni a lényegét, mi az az érték – egészében vagy részében van, ami a műalkotást értékessé teszi. Mik azok az értékek? Az ember számára meghatároz, fogalmaz olyan összefüggéseket amik visszahatnak a mű egész „totalitására” és azt besorolja az „értékek” birodalmába.

A műalkotás lényege, hogy távlatos, messzi horizont megnyitását hordozza. Totalitás igényű – filozófiai – és nem utolsó sorban esztétikai igényű – „minőség” értékű! Ember és világ – ember és lét viszonya. Létezés jó – rossz – élet – halál!

Az értékek egyszerre objektívek és szubjektívek. Ellentétükhöz viszonyulnak. Egy bizonyos határon túl az értékképzetek logikája megszűnik – a jó és rossz elveszti értelmét, eltűnnek, ezek az emberi törekvések értelmüket vesztik.

Mértéktartás! A formák folyamatos mozgása – egymáshoz való helyes aránya mint alkotói és esztétikai lényeg!
A végletek (ált. fogalmai – jó – rossz ellentét fogalompár) mindkét fogalom messze túlmutat általános értelmezésén! Hétköznapi jelentésénél. Filozófiai – mitológiai mélységei vannak. Az emberi tartás a létezés emberi léptékét szabja meg (a mértéktartás). Az esztétikában pedig fundamentális jelentősége van! E fogalomnak több aspektusa – megközelítése van. (Mérték – lépték) Egy organikus viszonyrendszer pl. a mű egész struktúrája, rész és egész, a mértéktartás helyes felismerése az alkotás egész folyamatrendszerében. A mértéktartás függvénye – a felismerés is – a párbeszéd is – és annak egész folyamat – a logika összefüggő folyamatos végig vezetéséig. A mértéktartás (alsó réteg) tartóréteg áthatja az egész művet. Vonatkozik formára, térre, időre – (mozgás, szín, stb.) – rendező elv. Van egy objektív oldala és egy szubjektív. Objektív, hogy csak határon belül hat igazi érvényűnek – a ? – nem léphet túl önkényesen önkényesen adott arányokat, helyzeteket – szubjektív – hogy lényeges, hogy a szubjektum – itélete, mozgás felismerése, logikája – indulati – érzelmi állapotát tükrözze. – A mértéktartás lesz majd a lényeg, amely a mű egész esztétikai létét hordozza és értékrendjét, minőségét – meghatározza (jóleső benyomás?) és szoros összefüggés van a „lelki” adottságokkal. Úgy ad jóleső érzést, nyugalmat, szépséget – hogy láthatatlanul a „felület” alatt feszültséget teremt! Visszahat az erkölcsi életműre is, a létezés nehéz alkotói problémáját veti fel. A mű – igazi belső esztétikumát éppen a műben fellelhető és leolvasható, megélhető arány (mértéktartás) adja majd. Ahol a mérték hiányzik, ott instabilitás, kellemetlen érzés, bizonytalanság lesz úrrá.

A mérték igazi humán karakter! Tekintélyt biztosít birtokosa számára! Mert a lét egyik nagy „titkát” és az élet harmonikus megélésének birtokosa. A természeti fizikai létet – törvényrendszer ? jellemzi –

Az élet értelmének kérdése. Előadás

A XX. század követelő módon veti fel a mérték problémáját – szinte a század közepéig? Itt válik kérdésessé először – kitapintják a szélső határokat és fel is rúgják azokat – Se a tudat se az érzelem számára már nem jelentenek – követhető mozgásokat!

„Ontológiai” alapértékek
1) Anyag – erő (szabadság – kötöttség) – tér – idő – Élet –halál ellentmondások és feloldás, természet – transzcendencia Ellentétek – jó – rossz, boldogság – szenvedés, stb.
2) Mozgás – feszültség
3) Logikai, érzelmi
indulati
intuitív
reális – irreális
ideális – naturális – (rész – egész)
általános – egyedi
szubjektív – objektív
szükségszerű véletlen (esetleges)
etikai – esztétikai

Szintézisre törekvés – analízis – szintézis – analízis, stb.
ritmus

A csend a létezés nagyobb fele – ahonnan jövünk, és ahová megyünk. – Létünk zajhoz kötött, nem létünk a csendhez. – Egy titkokkal teli ismeretlen. – nincs arányosság a két létezés között – és egész zajjal telített biológiai létünket – mint jelenlét, háttér – mindig befolyásolja – mint a zaj paradoxona – a létezés komplementer tényezője. – Egész biológiai létünk – tudati – lelki valóságunk –mint erőt adó – a koncentrálás egyetlen lehetősége – a meditáció – a zaj lebont – széjjel zilálja gondolatainkat, a csend táplál és gazdagít a gondolkodásban is – „gyógyító”, a zaj lebontó – megsemmisítő

Ami zajhoz kötött láthatóhoz kötött tárgy, jelenség – mozgás, időben zajlik, a beszéd is. A csend tárgytalan, anyagtalan! A csend a hallgatás örökké való valóság.
Ezt a két egymást kiegészítő – de ellentmondó tényt kell megérteni, és főleg megélni.

Eredeti vázlat (pdf formátum)