Részlet Fischer Ernő: Betűírás című főiskolai jegyzetkönyvéből
„Abban a nagy küzdelemben, amit az ember az Idő mindent beborító, megsemmisítő, homályba burkoló erőivel szemben vívott szellemi kincseinek megmaradásáért,az Írás, a Betű tette a legnagyobb szolgálatot. A tér leküzdése nagyrészt a technikai civilizáció eszközeivel történt, és történik. Az idő leküzdése főleg szellemi síkon megy végbe és a szellemi értelemben történő emberré válás folyamatában a legnagyobb érdeme az írásnak és a betűnek van.
Az emberiség kultúrtörténete írásában is adva van. Kialakulása, változásai pontos tükörképei emberi kultúránknak. Léte nélkülözhetetlen, létrejötte törvényszerű. Az emberi szellem legbensőbb igényéből született. Társadalom, kultúra, nélküle elképzelhetetlen. Az írás, a betű, az egész emberi közösség kollektív tudatának alakító, összefűző, szervező ereje. Olyan csodás jelrendszer, amely rögzíteni képes elvont fogalmakat, elröppenő gondolatokat. Ma már minden tudás feltétele. Rajta keresztül, vagy vele kapcsolódik múlt, jelen és jövő, akár népek, vagy egyének történetéről legyen is szó.”
